A Nagyboldogasszony-szoborcsoportot Esterházy Imre (1663–1745) hercegprímás, katolikus főpap és főkancellár állíttatta annak emlékére, hogy befejeződött az egy évvel korábban, 1749 körül pusztító pestisjárvány. Az emlékmű megalkotásával Martin Vogerl (1714–1770) osztrák származású barokk szobrászművészt és kőfaragót bízta meg, aki már 1750-ben elkészítette és felállította a Mária-oszlopot, illetve a szoborcsoport alakjait. Az emlékművet megalkotásának oka miatt többek között fogadalmi pestisoszlop néven is említik. A csoport gazdag barokk stílusban készült el. Az alkotó neve a szoborcsoport talapzatán is megtalálható. A tizenegy méter magas szoborcsoport központi és legfontosabb elemének a Mária-oszlop számít, amelynek a tetején egy Szűz Mária alakját megformáló Immaculata-szobor helyezkedik el. A talapzat négy oldalán négy magyar uralkodó – Szent István, Szent Imre, Szent László és IV. Béla – alakjait ábrázoló királyszobrok állnak, alattuk pedig néhány angyalszobor, illetve több dombormű található. Az utóbbiak nagy része egyes nemesi címereket ábrázol.